Kiégés helyett kiteljesedés — a munkahelyi kiégés megelőzéséről

Drunk business man falling asleep as soon as he came back home

A pszichológusi és tréneri tapasztalatom is azt mutatja, hogy a munka és a magánélet egyensúlyának megőrzése egy olyan kihívás, amellyel egyre többen szembesülünk a napjainkban. Az életünk különböző területei és szerepei közötti összhang megteremtése kulcsszerepet játszik a kiégés megelőzésében. Fontos tehát, hogy a kiégés okairól, tüneteiről és a megelőzés módjairól megfelelő ismeretekkel rendelkezzünk.

Fontos megvizsgálnunk, hogy mik a kiégés legjellemzőbb tünetei

A kiégés tünetei három nagy dimenzióba csoportosíthatók: egyrészről a kimerülés állapotát tapasztaljuk, amely lehet fizikai, mentális és érzelmi is, másrészről a munkahelyi teljesítményünk jelentősen csökken. Mindezek mellett megjelenik az elszemélytelenedés is, amely a cinizmus és a közömbösség mellett abban mutatkozik meg, hogy mintegy tárgyként kezeljük azokat, akikkel a munkánk során kapcsolatba kerülünk.

Régebben úgy tartották, hogy a segítő, gyógyító és pedagógus szakmában dolgozókat érinti, mára azonban világossá vált, hogy bármely olyan területen előfordulhat, ahol tartós érzelmi megterhelés alatt dolgozunk. Rizikótényezők közé tartozik, ha a munkahelyen hiányzik az elismerés és visszajelzés, valamint, ha túl nagy a felelősségünk kevés támogatás mellett. Érintettek lehetünk akkor is, ha a munkánk során nem érezzük hasznosnak magunkat, illetve, ha túl távoli, vagy elérhetetlen célokat próbálunk meg elérni.

Kiégés

 

 A kiégés nem csak az idősebb korosztály problémája, már az egyetemi évek alatt és pályakezdőként is komoly problémát okozhat. Miért veszélyezteti a kiégés a legfiatalabb generációk (Y, Z) tagjait is?

A fiatal korosztály teljesen más elvárásokkal érkezik a munkaerőpiacra, mint anno szüleik vagy nagyszüleik. Egyfelől a nevelésük és az oktatási rendszer hatására erősen teljesítmény-orientáltak, másfelől az önmegvalósítást is a karrierjük által szeretnék elérni. Nem beszélve arról, hogy ebben az életszakaszban  amikor a tanulmányuk befejezésével elkezdődik az igazi, önálló felnőtt lét  kellene megvalósulni a családról való leválásnak is. Így akár már elsőre olyan munkahelyet szeretnének, amely az anyagi függetlenséget is garantálja (például lakhatás, étkezés, ruházkodás, sport, szabadidő költségei). Előfordulhat, hogy ezek az elvárások nem találkoznak a munkahelyek által kínált lehetőségekkel, így igényeik irreálissá válhatnak, főleg, ha egy pályakezdő első állásáról van szó. A csalódás a munkával kapcsolatos elvárások teljesülésében egyfajta kiábrándultsághoz és leterheltséghez vezet. A sok tanulás, a továbbképzések és befektetett energia arra irányul, hogy az említett elvárások megvalósuljanak, ehhez képest viszont egy pályakezdő munkája az esetek nagy részében nem nyújt megfelelő lehetőséget a kiteljesedésre, és nem biztosít jó megélhetést sem. Ilyenkor a kiégés veszélye mellett a kapunyitási krízis is megjelenhet.

A kiégés megelőzésének módjairól

Mivel a kiégésnek egyéni és szervezeti okai is vannak, így a hatékony megelőzéshez ideális esetben mindkét szempontot szükséges figyelembe venni. Érdemes átgondolni azonban, hogy mik azok a belső tényezők, melyek csak rajtunk múlnak, és ezáltal változtathatunk rajtuk.

A jó megelőzési stratégia a kiégés olyan fő kulcstényezőire épül, mint az időhiány, az állandó elégedetlenség, a krónikus stressz, a személyes és szakmai kapcsolatok beszűkülése, a tehetetlenség érzése, a szerepkonfliktus és az életcéloktól való eltávolodás. A fent említett tényezőkön való dolgozás, mint például az adekvát stresszkezelés, a hatékony időmenedzselés, a szerepbiztonság kialakítása, a kontroll visszanyerése vagy az elérhető és reális célok kitűzése mind-mind segíthetnek a kiégés megelőzésében.

Ha úgy érezzük, hogy a megelőzés már nem elegendő, érdemes aktívabban hozzáállni az elakadáshoz. Kiemelném a tájékozódás szerepét könyvek, cikkek és előadások segítségével, hiszen az első lépés mindig a felismerés és a valóság elfogadása. Fontos, hogy ne seperjük szőnyeg alá a problémát, illetve ne felejtsünk el empatizálni magunkkal és a helyzetünkkel. Fontosnak tartom az esetmegbeszélő, szupervíziós vagy Bálint csoportokat, melyeket eleinte az egészségügyben és a segítő szakmákban lehetett igénybe venni, de ma már a pedagógusoknál is kezd elterjedni, ami egy remek kezdeményezés. Ha ezekre nincs lehetőségünk bátran vegyük igénybe a témában kompetens segítő szakemberek támogatását (például pszichológus, szupervíziós coach stb.).

Ossza meg ezt a cikket!

Share on facebook
Share on email
Share on linkedin
Share on twitter

További cikkek

Jelentkezés várólistára

Az űrlap kitöltése nem jár semmilyen kötelezettséggel.