Nárcisztikus címke helyett, intimitáskerülő viselkedés. Van-e kiút az elköteleződési válságból?

Az intimitáskerülés olyan viselkedési mintázat, amely ellehetetleníti a személy fontos kapcsolatait, általános nyugtalansághoz, frusztrációhoz, és elégedetlenséghez vezet, nem beszélve arról, hogy a közvetlen környezet életét is megnehezíti. Az intimitáskerülés hátterében, két megoldatlan koragyermekkori fejlődési feladat található: egyrészt a biztonságos kötődés kialakítása a gondozó személyhez, másrészt a róla való biztonságos leválás, és szeparáció. Ezen kielégítetlen gyermekkori szükségletek terhei, (gyakran traumák kíséretében), nyomot hagynak felnőttkorban is, és könnyen függőséghez, konfliktusokhoz, az intimitás elutasításához, mások elnyomásához, és boldogtalan kapcsolatokhoz vezethetnek. Fontos, hogy ez a mintázat nem egy betegség, vagy egy hangzatos diagnózis, hanem egy jelzés, hogy lezáratlan fejlődési folyamatok húzódhatnak meg a háttérben, melynek következtében, kielégítetlen érzelmi szükségletekkel küzd a személy, melyek a felnőtt kapcsolatokban éleződnek ki igazán.

Jellemző viselkedési minták az intimitás és elköteleződési válságban

Az intimitáskerülő személy, erősnek, magabiztosnak, sebezhetetlennek mutatja magát, miközben elutasít, ellök másokat. Érzelmeivel nincs kapcsolatban, nehezen ismeri fel, és fejezi ki fontos emócióit. Egocentrikus, és páncéllal védi magát mások közeledési kísérleteivel szemben. Alaptalanul túlbecsüli önmagát, de szereti lenyűgözni környezetét. Nehézségek esetén, főként másokat hibáztat. Kerüli az intimitást és a közelséget, inkább kontrollál, és elnyom másokat, mielőtt mások elnyomhatnák őt. Nem szívesen kér segítséget, hiszen az a gyengeség jele lenne. Az alacsony szintű frusztrációtolerancia, és a lazítás hiánya miatt, gyakori lehet a kémiai, vagy viselkedési függőségek jelenléte. Pl: munka, szex, testedzés, extrém sportok, stb. Jellemző, hogy gyermekkorban olyan traumákat élt meg, melyek során érzelmi, vagy fizikai bántalmazás történt.

Fejleszthető-e az intimitási készségünk?

Az intimitás során jelentőségteljes érzelmi kapcsolódást élünk meg egy másik személlyel.  Az intimitás kialakításához, és befogadásához, a másikat kell figyelmünk középpontjába helyezni önmagunk helyett. Ehhez a folyamathoz bizonyos készségekre van szükségünk, melyek felismeréssel, és tudatos gyakorlással fejleszthetők.

Empátia gyakorlása. Az intimitás egyik alapja az empátia, mely során belehelyezkedünk a másik személy nézőpontjába, és igyekszünk megérteni viselkedését, érzéseit, és gondolatait. Fontos megemlíteni, hogy a megértés nem azonos az egyetértéssel. Megérthetem, hogy mitől vált zaklatottá a párom, de nem muszáj egyetértenem a viselkedésével.

Falak lerombolása, és a határok meghúzása. Azok a bástyák, és falak, amelyek gyermekkorban szükségszerűek voltak, és védelmet biztosítottak az elhanyagolás, és bántalmazás túlélésére, felnőttkorban már inkább megnehezítik az igazi kapcsolódást. A saját falak leengedésén túl, mások határait is érdemes tiszteletben tartani. Az intimitáskerülő viselkedésre jellemző, hogy gyakran leuraló, akár agresszív módon megsértik a körülöttük lévők határait: „elkapom őt, mielőtt ő elkaphatna engem”, „elutasítom őt, mielőtt ő elutasíthatna engem”, „kilépek a helyzetből, mielőtt ő kiléphetne”. Gyakran úgy szeretnék irányítani a kapcsolataikat, hogy megmondják a másiknak mit érezzen, vagy mit ne érezzen. Ami a környezetnek nagyon megterhelő, az valójában egy énvédő mechanizmus, mellyel a további sérülésektől védi magát a személy tudattalanul.

Projekció, kivetítések visszavonása. Az intimitáskerülő viselkedésre gyenge önreflexió jellemző, így saját negatív tartalmairól, és kielégítetlen szükségleteiről nem vesz tudomást. Ezeket másokban látja meg, akiket megvet, és elítél ezért. Ez szintén egy énvédő mechanizmus, mely biztosítja, hogy a személy biztonságban érezhesse magát, továbbra is ő irányítson, és uralkodjon a környezete felett.

Önfelvállalás. Erre a kérdésre keressük a választ: Ki vagy te, és mire van szükséged? Anyagi javak, munkahelyi sikerek, vagy sportbeli teljesítmény helyett, érzelmi szükségletek megfogalmazásáig érdemes eljutni. Hogyan? Öntudatosság, önreflexió, önismereti munka, és befelé fordított figyelem segítségével. Cél lehet a hamis én leleplezése, – felismerni azt, hogy a „nincs szükségem senkire” hozzáállás valójában börtön, és megfoszt minket a melegségtől, valamint az igazi mély kapcsolódásoktól.

Kiút az intimitáskerülés mintázataiból – párkapcsolati tippek

Az intimitáskerülés leküzdése leginkább az elkötelezett párkapcsolatokban lehetséges. Ehhez mindkét fél motivációjára, aktivitására és kitartására szükség van. Íme néhány gyakorlat, mely segít leküzdeni az intimitáskerülő mintázatokat:

1. Meglátni a másikban, és magunkban a sérült belső gyermeket, és együtt érezni vele. Konfliktusok esetén különösen hasznos lehet. Persze ez a legnehezebb is: meglátni az elutasító, akár agresszív személyben a megsebzett, elhagyatott kisgyermeket.
2. Sharing – kölcsönös megnyílás gyakorlása: gondolatok, érzések megosztása egymással.
3. Közelség és elkülönülési igények átbeszélése, és ez alapján keretek, szabályok felállítása. Tudatosítani, hogy kinek, mire van szüksége e téren, és ezt tiszteletben tartani.
4. Szülői újragondoskodás modell (reparenting) – a sharing következő fokozata: régi fájdalmak, sérülések felidézése, és megosztása érzelmi töltettel. Ehhez biztonságos, elfogadó és bizalomteli közegre van szükség kölcsönös gondoskodás, támogatás, és meghittség mellett. A reparenting-re is érdemes kereteket, és szabályokat lefektetni a pár tagjainak.
5. Hatalommegosztás – szabad, partneri, egyenrangú kapcsolatok kialakítása. Senki nem birtokolhatja, vagy irányíthatja a másikat. Cél a szabad, független, de elkötelezett, és szeretetteljes kapcsolatok létrehozása.
6. Hasítás levetkőzése – társfüggő és intimitáskerülő módozatokban nagyon gyakori a másik fél túlidealizálása, vagy éppen totális leértékelése. Tudatosítsuk, hogy a partner teljesen különálló, és önálló személyiség, akinek szerethető és kevésbé szerethető tulajdonságai is vannak, mellőzzük a végleteket.
7. Megfelelő konfliktuskezelés – a bezárkózás, leblokkolás, vagy a másik elnyomása, megalázása, és irányítása helyett, hallgassuk meg egymást figyelmesen, és igyekezzünk megérteni, mi zajlik a társunkban (empátia). Alkalmazzunk partneri kommunikációt, melyre az én-közlések, a türelem, és az elfogadás jellemző.
8. Asszertív szexuális kommunikáció kialakítása. Intimitáskerülő mintázatokban gyakori a gépies, mechanikus szex, amely inkább fizikai aktivitásnak, mint érzelmi kapcsolódásnak tűnhet. Mivel a korai években nem tanulták meg a gyengédséget adni és fogadni, így a szeretkezés érzelmi terepe ijesztő, és védelmi falak húzására készteti őket. Ez megnyilvánulhat több párhuzamos, külső kapcsolatban, vagy a partner deszexualizálásban (elhitetni vele, hogy vele van a baj, nem vonzó, nem jó az ágyban, stb.). Kommunikáljuk szexuális igényeinket, de vegyük figyelembe a másik érzéseit is.

Az intimitás-, és elköteleződési válságból kivezető út, hosszú és rögös, de nem lehetetlen. A bemutatott fejlődéslélektani megközelítés a korai sérülések gyógyítására, a felnőttkori fejlődésre, és az elkötelezett kapcsolatok kiteljesedésére helyezi a hangsúlyt, a megszokott medikális nézet helyett. Ha felismertük magunkon az intimitáskerülés jegyeit, olvassunk releváns szakirodalmat, beszélgessünk hasonló helyzetben lévőkkel, kérjünk segítséget kompetens szakembertől, és vonjuk be a partnerünket, így szépen lassan összekapcsolhatjuk a felnőttkori nehézségeket a gyermekkori traumákkal. Ha megértjük ezeket az összefüggéseket, és felismerjük életünkre gyakorolt hatásait, már meg is tettük az első lépést a szabad és szeretetteljes emberi kapcsolatok felé.

Felhasznált irodalom

B. Weinhold, és B.K Weinhold (2015). Intimitáskerülés. Kiút az elköteleződési válságból. A társfüggőség másik oldala. Casparus Kiadó Kft.